Mi azEcsettartó?
Ecsettartóa kefe rögzítésére és alátámasztására szolgáló mechanikus eszközként határozható meg. Maga az ecsettartó általában grafitból vagy fémgrafitból áll, kiváló áramvezetéssel és önkenéssel. Ezenkívül biztosítja, hogy a kefe stabilan csatlakozhasson a forgó alkatrészéhez (kommutátor vagy csúszógyűrű), és szabadon mozgatható legyen, ha kopik.
Mély elemzés az ecsettartó működési elvéhez
A Brush Holder működési elve a kapcsolódó elektromágnesesség és mechanika tervezése, a következő fő lépésekkel:
Először is a híd az aktuális átvitelhez
A kefetartó alapvető szerepe a statikus áramkör és a forgó áramkör találkozási pontja. Amikor a motor jár, a külső tápellátása a hozzátartozó rögzítőhuzalon keresztül csatlakozik a kefetartóhoz, majd az áram a kefén keresztül a forgó kommutátorhoz vagy csúszógyűrűhöz kerül, hogy a tekercsére továbbítsák. Végül megvalósul a dinamikus energiaátvitel.
Másodszor, tartsa fenn stabil, állandó nyomását
A stabil áramátvitel érdekében a hangkontaktus megmarad a kefe és a forgó felület között. A belső kefetartóban rugós szerkezet található, amely állandó tolóerőt kényszerít a kefére. Ez az előre beállított nyomás biztosítja a szoros érintkezést a forgó felületén, bár a kapcsolódó súrlódás miatt fokozatosan lerövidíti és lerövidíti a kefét, elkerülve az elektromos szikrát vagy a nem hatékony érintkezést.
Harmadszor, kopáskompenzációs mechanizmus
Az idő múlásával a kefe rövidülni fog és rövidülni fog az erősen forgó alkatrész súrlódása miatt. A Brush Holder kialakítása továbbra is egyenes vonalú mozgást és belső üreget tartalmaz. A rugó erejével a kefét automatikusan előreviszi, hogy betömje a kopás okozta rést, meghosszabbítva a berendezés karbantartási idejét.
Negyedszer, szikra visszatartása és hátramenet
Egyenáramú motoroknál fontos, hogy a kefetartó helyzete irányváltást valósítson meg. Az irányváltás úgy definiálható, mint az a folyamat, amelynek során az áram iránya megváltoztatható a forgórész tekercsében. A kefetartó általában állítható eszközzel rendelkezik a kefe és a mágneses pólus közötti relatív helyzet finomhangolásához, optimalizálva az irányváltási lehetőséget és csökkentve az elektromos szikrát, valamint javítva a motor hatékonyságát.
